A sertéshústermelés jövedelmezősége közvetlenül attól függ, hogy a gazdák milyen árat kapnak a megtermelt hús kilogrammjáért.
Másrészt a tenyészállomány egészségi állapota a legfontosabb közvetett tényező, amely meghatározza a gazdaság pénzügyi eredményeit. Nem szabad elfelejteni, hogy egy betegség következménye lehet az állomány nagy részének vagy akár az egész állománynak az elvesztése. Sok esetben azonban megfelelő megelőzéssel és állománygazdálkodással csökkenthető az állatveszteségek mértéke.
Melyek a sertések leggyakoribb vírusos betegségei?
Az utóbbi években jelentősen megnőtt a vírusos jelenlétek előfordulása a kocáknál. A legsúlyosabb termékenységi zavarokat okozó vírusos betegségek közé tartozik a sertések reproduktív és légzőszervi szindrómája (PRRSV), a sertésinfluenza vírus (SIV), a parvovírus (PPV) és a sertés cirkovírus 2. típusa (PCV2).
A kocák megfertőződése esetén a betegség lefolyásától függően (akut, szubakut, krónikus) a klinikai tünetek változatosak lehetnek: magas láz, vetélés, mumifikálódott malacok vagy reprodukciós cikluszavarok.
Sertés reproduktív és légzőszervi szindróma (PRRSV) – vírus különböző korú állatokat érinthet. Különösen veszélyes a kocáknál, mivel reprodukciós problémákat okozhat (csökkenti a párosodási hatékonyságot), az alomméret kisebb, az elhalt magzatok száma nő, a vemhesség utolsó időszakában vetélések fordulhatnak elő. A fertőzött kocák egészséges malacokat és 100%-ban elpusztult almot is fialhatnak.
Az állomány fertőzésveszélyének csökkentésére az egyetlen eszköz a megfelelő gazdálkodás, a biológiai biztonság, a megfelelően kezelt karantén és az állomány megfelelő profilaktikus vakcinázási programja. Nem szabad elfelejteni, hogy a vírus erős immunszuppresszív tulajdonságokkal rendelkezik, ezért a fertőzött állományokban más betegségek, például streptococcosis, Glasser-kór, spirochetosis vagy rüh jelentkezhet.
Sertésinfluenza (SIV) – a sertésinfluenza etológiai kórokozója több, egymással szoros rokonságban álló A típusú vírus influenza. Az állományban minden állat fogékony a betegségre: malacok, szopós malacok, hízósertések. Ezekben a csoportokban az influenzavírus a tüdőszövethez való tropizmust mutat. A kocák esetében az influenzavírus a szaporodási teljesítményt is befolyásolhatja.
A betegség három fontos időpontban okozhat meddőséget – minden esetben láz okozza, a következmények pedig a vemhesség stádiumától függenek, mivel a vírus nem támadja meg az egész szervezetet, és nem jut át a méhlepényi gáton. A nagy tenyésztelepeken az influenzavírus endémiás formában is fennmaradhat, és időszakosan kitörhet, például környezeti hibák (nem megfelelő szellőzés, hőmérséklet-ingadozás) és a “minden helyiség tele – minden helyiség üres” szabály be nem tartása miatt.
Magyarországon az állományok jelentős részében kimutatható az influenzavírus elleni specifikus antitestek jelenléte. A kocák inaktivált SIV-antigénnel történő vakcinázása egyre népszerűbbé válik. Pozitív eredmények figyelhetők meg a törzsállomány 3-4 havonta elvégzett, úgynevezett szőnyegoltásával. Szem előtt kell tartani a specifikus kórokozókkal szembeni megfelelő laboratóriumi diagnózist. Csak ezen az alapon kellene bevezetni egy speciális profilaktikus (immunizációs) programot az állományban.
Parvovírus (PPV) – a vírus jelenléte minden közepes és nagyméretű sertéstelepen, és nagyon gyakran a háztáji gazdaságokban is megtalálható. A vírusra jellemző, hogy nagyon ellenálló a környezeti hatásokkal szemben (túlélési aránya az állatok eltávolítása után akár négy hónap is lehet). Az alacsony alomszám, a szabálytalan ösztruszciklus, a rosszabb termékenyítési arány, a vemhesség 70. napjáig tartó vetélések tipikus tünetek, amelyek figyelmeztető jelként szolgálhatnak a telep dolgozói számára, és konkrét diagnosztikai és megelőző intézkedéseket kell végrehajtani.
A vírus aktivitása nem terjed ki minden magzatra, ezért a beteg kocák mindig kevesebb malacot hoznak világra (csak néhányat). Mivel a vírus a környezetben terjed, mind a kocákat, mind a kocasüldőket rendszeresen oltani kell. A süldőket kétszer kell beoltani, úgy, hogy a második adagot legkésőbb 2-3 héttel a termékenyítés előtt adják be. A kocák oltását egyszer 2 héttel a fedeztetés előtt kell elvégezni.
Cirkovírus (PCV2) – a betegség leggyakrabban a malacokat és a hízósertéseket, sokkal ritkábban a kocasüldőket érinti. A PCV2-vel összefüggő szaporodási szindróma a sertések szaporodásának minden szakaszában megnyilvánulhat, és számos rendellenességet okozhat: korai embrionális elhalást, a mumifikálódott malacok nagyobb arányát, több halva született malacot vagy a vemhesség bármely szakaszában bekövetkező vetélést.
A PCV elleni védekezés leghatékonyabb módszere a jó higiénia a gazdaságban, ahol a megfelelő állapotok és a fertőtlenítés kulcsszerepet játszik a PCV2 csökkentésében. A kocáknak a fialás előtt beadott vakcina védelmet nyújthat az utódoknak az anyai immunitáson keresztül, csökkentve a vírusfertőzést, csökkentve a víruskoncentrációt a szövetekben, és közvetve befolyásolva a jobb termelési teljesítményt (jobb súlygyarapodás).
A megelőzés kiemelt fontossága
A legtöbb sertésbetegség esetében a kezelés költséges, és nem mindig hozza meg a kívánt eredményt. Ezért kulcsfontosságú a megelőzés, amely mindenekelőtt a kocák és hízósertések jólétét, kezelését, valamint megfelelő takarmányozását, életkörülményeinek javítását foglalja magában. A magas szintű higiéniai előírások betartása, a megfelelő hely és a kiegyensúlyozott, életkornak megfelelő takarmány a sertésállomány jólétének a feltétele.